A mai információs társadalom alappillére a kommunikáció: éppúgy elképzelhetetlen nélküle a mai civilizációnk, mint ivóvíz, elektromosság vagy akár internet nélkül. De mit is jelent a kommunikáció? Hogyan lehet a saját kommunikációs képességeinket továbbfejleszteni, mikre érdemes mindenképpen odafigyelni?  

Mi a kommunikáció? 

A kommunikáció valamilyen eszköz, és egy közös jelrendszer segítségével történő információcsere. Bár a szinonímaszótárakban a “beszélgetés, szövegelés, diskurzus, véleménycsere”, stb. szavak is rokon értelmű szavakként szerepelnek, a kommunikáció valójában ennél sokkal több. Érzéseket, akár megérzéseket is közvetíthetünk a másik fél irányába anélkül, hogy megszólalnánk. Gyakorlatilag csak akkor nem történik kommunikáció, mikor éppen alszunk. Természetesen nem csak mi, emberek kommunikálunk, hanem az állatvilág, sőt a növények is.  

Forrás: Kovács Edina Zita: A kommunikáció alapfogalmai és eszközei  

A kommunikáció tényezői - alapfogalmak

A kommunikáció egy folyamat, amely több elemből áll.  

• Adó/feladó: az a személy, akinek olyan információ van a birtokában, amit közölni szeretne 

• Vevő/címzett:  az a fél, aki befogadja az üzenetet 

• Üzenet: a megosztani kívánt információ 

• Csatorna: az üzenetet közvetítő “közeg”, például: levegő, internet 

• Kód: a jelek összessége, amik képesek az üzenet kifejezésére. Ilyen például a nyelv, vagy a nonverbális kód is. Fontos, hogy a kódot mind az adó, mind a vevő értse és ismerje.  

• Visszacsatolás: a címzett visszajelzése az üzenetre 

• Zaj: minden, az információcserét akadályozó tényező zajnak minősül. Ez lehet a körúton dolgozó ütvefúró is, de az egyébként hangzavarral nem járó áramszünet is.  

• Kontextus: a kommunikáció egy fontos eleme a kontextus, ami feltételezi, hogy a résztvevők közös információk birtokában vannak, ismerik egymás környezetét, esetleg világról alkotott tudását.  

A kommunikációs zavarok - vagy félreértések - sokszor abból adódnak, hogy az egyik fél tévesen értelmezi a kontextust (akár csak annyiban, hogy az adó azt hitte, hogy a vevő is jóban van egy feltételezett személlyel ), esetleg nem közös kódot használ. Utóbbira remek példa az egyes kultúrák közötti különbségek: az üdvözlés egyes országokban egyenlő az öleléssel, míg más kultúrákban teljesen elzárkóznak tőle az emberek.  

A kommunikáció fajtái, formái 

A kommunikáció formáit többféle csoportosítási szempont alapján különíthetjük el: irány szerint, résztvevők szerint, és kód szerint.   

Irány szerint 

• Egy feladó - egy címzett: párbeszéd, SMS  üzenetváltás 

• Egy feladó - több címzett: közúti táblák, újságok, előadások 

• Több feladó - több címzett: konferenciák, gyűlések, fórumok 

• Jelen időből - a jövőbe: naplók, könyvek, időkapszulák 

A kommunikáció lehet egyirányú, vagy többirányú: egyirányú például egy előadás, azaz a tömegkommunikáció. Többirányú a gyűlés vagy a párbeszéd. 

Résztvevők szerint 

• Interperszonális 

• Intraperszonális 

• Kultúrák közötti  

• Állati 

A verbális kommunikáció 

A verbális kommunikáció alapja a nyelv, de fontos, hogy nem szigetelhető el teljes mértékben a beszéd nélküli információcserétől. Sokszor a gesztikulálásunkkal lesz csak teljes az üzenet: ha például csak annyit mondunk, hogy “arra menj”, akkor az önmagában kevés információ - mutatni is kell hozzá. 

A különböző hangi eszközök (beszédtempó, dadogás, stb.) szintén befolyásolják az üzenetet, sokszor addicionális információt adva a hallgatóságnak. Példa: a beszélő ideges, hazudik, stb. 

A nonverbális kommunikáció 

A kommunikáció fajtái közül talán a nonverbális a legérdekesebb, legegyedibb. Ide tartoznak a különböző gesztikulációk, mimikák, kulturális jelek. Kifejezhetünk izgatottságot, unalmat, idegességet, vagy boldogságot.  

Az információcsere célja, funkciói 

Az információcserének megannyi funkciója van, lehet… 

• tájékoztató - ilyen például egy bejelentés, vagy egy vészkijárat-jelzés 

• kifejező - ilyen a saját gondolataink, érzelmeink közlése 

• értelmező - ez a képi jelek szöveges magyarázatát jelenti 

• identitásjelző - ilyen például az öltözködésünk, testtartásunk 

• felhívó - ezek a parancsok, kérések 

• kapcsolattartó - ilyen a köszönés, vagy a “small talk” 

• esztétikai - ilyen a művészet, a zene,, vagy akár egy stand-up comedy 

A kommunikáció célja mindig más, attól függ, hogy milyen kontextusban, kik vesznek részt az üzenetváltás folyamatában.  

Kommunikációs eszközök 

A modern világban a kommunikációs eszközökhöz különböző kommunikációs normák, szabályrendszerek tartoznak. Ezek nem csak az eszközöktől, de a résztvevőktől is függenek. Például, egy telefonbeszélgetésnek is megvannak a maga szabályai (pl. hogy kezdd bemutatkozással), de ha egy régi jó barátot hívsz fel, ettől eltérhetsz.  

A kommunikációs eszközök általában a csatornának felelnek meg. Ide tartoznak: 

• Rádió, 

• Okostelefon,  

• GPS, 

• Bluetooth, 

• E-mail 

• SMS, 

• Intranet. 

Kommunikáció- és médiatudomány alap- és mesterszak a METU-n 

A Kommunikáció- és médiatudomány akkor való Neked, ha kommunikatív, nyitott, érdeklődő és tájékozott vagy, ha mersz kérdezni és vállalod a véleményed. Formáld az emberek szemléletét, informálj, szórakoztass a kreatív kommunikáció eszközeivel!  

A METU-n több gyakorlati hellyel (újságírás, riporter, vagy rádió fókusszal) várjuk az új hallgatókat. 

Elhelyezkedési lehetőségek:  

• közösségi média menedzserként 

• újságíróként, szerkesztőként  

• médiatatalom előállítóként szerkesztőségekben 

• sajtóreferensként 

• szóvivőként 

• PR, reklám és marketing munkakörökben 

• kommunikációs menedzserként nemzetközi környezetben 

Kellő gyakorlatszerzés után pedig… 

• kommunikációs vezetőként 

• nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársként 

• kulturális és oktatási intézmények munkatársaként 

• tömegtájékoztatásban, médiumoknál 

• médiakutatóként  

• médiaelméleti szakemberként  

• társadalmi kommunikációban érdekelt intézmények kommunikációs munkatársaként 

További információk: 

• Kommunikáció- és médiatudomány alapszak 

• Kommunikáció- és médiatudomány mesterszak